A Harvardon 1979-ben végeztek egy azóta sokat idézett, reprezentatív felmérést a célokról. Több mint ezer végzős egyetemistát kérdeztek meg, hogy van-e konkrét elképzelésük, céljuk az egyetem elvégzése utáni évekre.
A következő eredményt kapták:
- 84%-nak semmilyen konkrét célja nem volt („legyen egy jó állásom, aztán majd kialakul”),
- 13%-nak voltak céljai, de nem leírt formában, és
- 3% rendelkezett csupán konkrét, részletesen meghatározott, leírt célokkal.
Az iskolák sajnos mind a mai napig nem vették fel a tananyagba a célkitűzés módszertanát. Pedig az egész elférne egy 50 oldalas könyvecskében; a terjedelem táblázatokkal és példákkal együtt sem haladná meg a 100 oldalt.
Ha egy diák úgy kerülne ki az iskolából, hogy már 18-20 évesen tisztában lenne a célok fontosságával, nem túlzás azt állítani, hogy nagyságrenddel többet tudna kihozni az életéből.
A célok témaköre az egyik legelhanyagoltabb és leginkább félreértett sikerelv. Akik alkalmazzák a célkitűzés technikáit, nem csapnak különösebb hírverést ennek a varázslatos eszköznek. Egyszerűen csak használják, és elkönyvelik, hogy működik.
Az emberek többsége azonban valamiféle gyerekes dolognak tartja az álmodozást. Így gondolkodnak: „A világot nem tudjuk megváltoztatni, legfeljebb azzal próbálkozhatunk, hogy erőnkhöz mérten alkalmazkodunk hozzá!”
Tehetetlen áldozatnak tekintik magukat, ezért reagáló üzemmódban élik le egész életüket. Mivel csak homályos elképzelésük van arról, hogy hova szeretnének eljutni, ezért csupán töredékét valósítják meg mindannak, amire igazából képesek lennének.
Pedig földi pályafutásunk a célokról és az elérésükért folytatott küzdelemről szól. A célok a teljesítmény kazánjának fűtőanyagai. A célok adnak az embernek lendületet, lelkesedést, energiát és motivációt.
Arisztotelész óta tudjuk, hogy az ember teleologikus, vagyis célkövető lény. Más szavakkal: olyan, mint a bicikli; csak ha mozgásban van, akkor képes egyensúlyban maradni.
Gondold végig, mikor voltál a legboldogabb életedben? Amikor valamilyen konkrét cél felé haladtál. Tapasztalatból tudjuk, hogy a hőn áhított cél elérésekor gyakran csak nagy ürességet érzünk. Mikor érezzük magunkat megint jól? Ha kitűztünk egy újabb célt és annak megvalósításán dolgozunk.
Célok nélkül csak sodródunk az életben, mint a hajó iránytű nélkül. Mint az az ember, aki felfelé szalad a lefelé tartó mozgólépcsőn. Úgy érzi, hogy halad, pedig ez csak illúzió: a mozgás nem jelent automatikusan előrejutást.
Üdvözlettel,
Kerner TiborÖnszervezés Specialista
http://litzlercoffee.com/
Megkereslek, ha szeretnél hozzám szólni, vagy ha kérdésed van klikkelj ide
info@litzlercoffee.com
+36 30 23 33 571
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése